Küldetésünk

Úgy gondolják, hogy ezt a munkát gyermekük jövője érdekében tenni akaró szülőkkel, az ügy érdekében tenni akaró önkéntesekkel, támogatókkal, de mindenekelőtt hozzáértő, elkötelezett munkatársakkal lehet elvégezni. A fenntartó a dolgozók megbecsülésére törekszik – biztosítja a munkatársak részvételét képzéseken (akár főiskolai, egyetemi képzésen is), szakmai konferenciákon, érdekérvényesítő fórumokon, valamint az alapítvány a törvényi előírást messze meghaladó számban alkalmaz segítőket minden szolgáltatási területen. Rendszeresen fogadunk hallhatókat gyakorlatra Debrecen Egyetemeiről, akik gyakran nálunk helyezkednek el.

Mivel a termékek értékesítésből befolyt összeg teszi lehetővé a szociális intézmények biztonságos működtetését, az ingatlanok műszaki színvonalának folyamatos fenntartását, fejlesztését, cél az, hogy piacképes, eladható, minőségi termékek szülessenek és kerüljenek értékesítésre. Kezdetben a foglalkoztatóban és a közeli kis piacon értékesítettük termékeinket, később kibővült a helyszínek köre áruházakkal, egyéb piacokkal, különböző rendezvényeken történő árusítási lehetőségekkel. 2014 óta Debrecen belvárosában működik a saját üzletünk, ahová a telephelyeken készülő termékek kerülnek. Az alapítvány elnyerte a Segítő vásárlás logó használatának jogát, indult a Design Rendi programban, mely lehetővé tette számunkra, hogy termékeiket iparművészek álmodják meg.  Így jött létre a Debreceni pulykakakas és a varázspalló párnák Kismarthy-Lechner Zita  textilművész tervei alapján. 2019-ben megkaptuk az OFA közönségdíját. 2023-ban az egyik legelőre mutatóbb termékünkből,  a 100 C fokon mosható, biopamutból és PUL anyagból készült roll-topp uzsonnás táskából a DM 1045 darabos megrendelést kaptunk.

Kezdetben az a szemlélet uralkodott, hogy ez szociális területen dolgozók nem értenek az eladáshoz. Ez sajnos igaz volt. A szociális szakok nem oktatták akkor még a társadalmi vállalkozások működtetését. Meg kellett tanulni mindent, ami a munkaszervezés és a termékek sikeres értékesítéséhez szükséges, hiszen folyamatosan kell munkát és piacot keresni. Meg kellett tanulni a gyártástechnológiát, a munkaszervezést, az alapanyag ellátást, a társadalmi vállalkozás működtetését. Találni kellett vállalkozókat, akik a bérmunkát biztosítják. Boltunk akadálymentes és saját tulajdonú, így nem kell bérleti díjat fizetni, az ott dolgozók mindannyian megváltozott munkaképességű személyek. Minden árusítás ott történik, ezért éri meg fenntartani. Emellett a bolt raktárként is funkcionál, és a termékek csomagolását is ott végezzük. Természetesen a Kincsesláda műhely törekszik arra, hogy minden debreceni és hazai kézműves vásáron jelen legyen termékeivel, ahol integrált gyermekfoglalkozásokat is szervezünk a gyerekeknek. Rendszeres résztvevői vagyunk a Debreceni Virágkarneválnak, a Galiba fesztiválnak, Hortobágyi lovasnapoknak. Jártunk több alkalommal Kapolcson, Budapesten több helyszínen: Várkert bazár, Kürtöskalács fesztivál, Piacok Napja. Legfőbb törekvésünk, hogy működést területünk (Debrecen-Józsa) minden nagyobb rendezvényén jelen legyünk. Például Nyúlfesztivál, Gyermeknap, Mikulás ünnepség. Ezeken a rendezvényeken a Táncoló Talpak elnevezésű tánccsoportunk is fellép produkciójával.

Bár jelenleg mindenütt munkaerőhiány van, és megnőtt a kereslet a megváltozott munkaképességű dolgozók iránt, az alapítvány foglalkoztató műhelyeiben elsősorban olyan fogyatékkal élő emberek dolgoznak, akiknek nincs munkatapasztalatuk, nem tudnak írni és olvasni, ezért a munkáltatók nem szívesen alkalmaznák őket. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, és azt szorgalmazzuk, hogy aki képessé válik a munkavégzésre, az tudjon dolgozni, legyen jövedelme. Itt éppen ez a specialitás – a fejlesztő foglalkoztatásban olyan feladatokat tudnak biztosítani, amit a dolgozók képesek elvégezni napi négy-hat órában: például szőnyeget szőhetnek, papírzacskókat hajtogathatnak vagy borítékokat ragaszthatnak, az ügyesebbek pedig az akkreditált műhelyekben bontakozhatnak ki.

Kezdetben csak fejlesztő foglalkoztatást működtetett az alapítvány, de  amire megkaptuk az engedélyt egy szociális foglalkoztatóra, és újabb 14 dolgozónak elkészült a szakértői véleménye, addigra megszűnt a rendszerben a befogadás. Eközben egy uniós projektben vettünk részt, amit végig kellett vinni, így nem maradt más lehetőség, mint a telephely akkreditáltatása, és a dolgozók komplex minősítése. Volt olyan munkatárs, aki rendelkezett a megfelelő végzettséggel, így ő lett a telephelyvezető és mentor. Lassan rájöttünk, hogy az akkreditációval lehetőségeket is nyertünk. Ettől kezdve tudtunk az intézményi ellátottakon kívül más megváltozott munkaképességű dolgozókat is alkalmazni, nem csak fogyatékossággal élő személyeket – akár karbantartóként, masszőrként, de segítő, pedagógus, szociális munkás, eladói munkakörben is. Jelenleg 41 megváltozott munkaképességű munkatárs, és 16 fejlesztési jogviszonyban álló személy dolgozik alapítványunknál.  S mivel több a segítő, jobban tudnak figyelni a dolgozók munkavégzésére.

Miután működni kezdett az eladható termékek gyártása, a következő lépés az volt, hogy növeljük a piacképes termékek számát – ne csak a szövés legyen. Úgy kezdődött, hogy az érkező hulladék gyapjúban nagyobb darabok is voltak, amit sajnáltunk feldarabolni szőnyegnek. Elkezdtek belőlük dolgozóink gyapjú figurákat készíteni: egy megváltozott munkaképességű dolgozó megvarrta az anyagot, a fogyatékkal élő dolgozók pedig kis ollókkal összevagdosták és beletömték a tömőanyagot. Ezzel megjelentek a résztevékenységek. Képessége szerint mindenki kap egy kis feladatot, és egészében jön létre az a piacképes termék, ami már eladható. Azt még fel is kell címkézni, csomagolni, eladni, így sokszínű a feladatok palettája.

Utoljára négy évvel ezelőtt kaptunk jó minőségű gyapjút, amit a partnercég Olaszországból hozatott számukra. Azóta már hulladék gyapjúhoz sem lehet hozzájutni – bár a kapcsolat a céggel megmaradt, újabban bérmunkára lehet tőlük számítani. Ezért váltani kellett, és bejöttek a természetes alapanyagok. Most már női táskákat, párnákat, tönkölypárnákat, levendula-termékeket készítünk.

Azt az ellátottat, aki képes dolgozni, több lépcsőben tudjuk bevonni. Sok függ attól is, mennyi munkára való szándék van egy emberben. Ahogy a képességek nem egyformák, úgy a motiváció sem. Az a tapasztalat, hogy a támogatott lakhatásban élő dolgozók rendületlenül bemennek a munkahelyükre, rájuk mindig lehet számítani.

 Arra, hogy söprögessen, a fogyatékossággal élő személyek nagy részét képessé lehet tenni. Aki kisebb és kevesebb munkát tud végezni, azt alacsonyabb óraszámban alkalmazzuk. Aki fejlesztő foglalkoztatott, és jobb képességű, ügyesen betanult, az átmehet akkreditált foglalkoztatásba, ezzel nő a fizetése is. Nem a helyszínekben, hanem a részfeladatokban különül el, hogy mit csinálnak a fejlesztő, és mit az akkreditált foglalkoztatásban. Az utóbbiban már önállóan tervezhetnek és készíthetnek például szőnyeget. Itt inkább a termelésben, míg a fejlesztő foglalkoztatásban dolgozók a termelés előkészítésben vesznek részt – pl. gombolyítanak, méretre vágják a szalagot. Egy helyen, együtt dolgoznak, átjárható a rendszer. Ez motiválóan is hat – hiszen láthatják, hogy akinek jobb a teljesítménye, azzal munkaszerződést kötnek, amivel magasabb lesz a bére is.

 Eredetileg mindenkit a nappali ellátásba veszünk fel, majd a következő 3 hónapban megfigyeljük, megpróbáljuk kiismerni. Fontos, hogy mire lenne alkalmas, mit szeretne, de az is, mely területen van szabad kapacitás. Szerencsés esetben az első félév munkaterápiával telik, amikor kipróbálhat minden tevékenységet, ekkor még nincsenek magas követelmények. Az kevésbé jól működik, amikor hirtelen fel kell venni valakit, ilyenkor gyakrabban derül ki az, hogy nem neki való a feladat.

Akár nagy intézményből, akár családból érkeznek a dolgozók, itt találkoznak azzal először, hogy valamit tökéletesen kell megcsinálniuk. Amíg pusztán fejlődésük a cél, szinte bármit csinálnak, azért elismerést, dicséretet kapnak, itt pedig azzal szembesülnek, hogy amit készítettek, az adott esetben használhatatlan és eladhatatlan. Hosszú és fáradtságos út vezet innen addig, amíg piacképes termékek kerülnek ki a kezeik közül. A tanulásnak része az is, hogy a dolgozók maguk árusítják a termékeiket, így szembesülnek azzal, ha az eladhatatlan. Rögtön értelmet nyer az, amikor addig kell például visszabontani, majd újraszőni egy szőnyeget, amíg tökéletes nem lesz.

 A Kincsesláda műhelyekben a fejlesztő és az akkreditált foglalkoztatás keretében a munkavégzés optimális lehetőségének formáját és módszereit biztosítja a Fény Felé Alapítvány. Ez magába foglalja a munkára való felkészítés lehetőségének megteremtését, az oktatást és a betanítást is.

 Célunk, hogy szociális intézményeink szolgáltatást igénybe vevői, a megváltozott munkaképességű dolgozóink értékteremtő munkát végezzenek, elismerjék tevékenységüket, segély helyett saját jövedelmükből éljenek, járuljanak hozzá saját ellátásuk költségeihez.

Ami igazán nehézséget okoz, az a munkaszerzés. Mivel a rendszert folyamatosan fent kell tartani, fizetni kell a hitelt, így mindenképpen árbevételt kell termelni. Ehhez pedig kell, hogy legyen bérmunka is. Ha a varrónők végeznek bérmunkát, az azt jelenti, hogy kevesebb saját termék készül, így kevesebb tömőanyag is kell, ezért a sor végén levő csapatnak az a dolga, hogy árusítson. Amikor tele van a raktár, nincs értelme gombolyítani vagy alapanyagot csinálni, viszont mindent el kell adni. De évszakonként is változnak a feladatok – nyáron több alkalom, rendezvény van, ahol árusítani lehet, de több a munka a kertben is.

 Ez persze időnként nehézséggel is jár, hiszen a dolgozók nem képesek egyik óráról a másikra átállni akármilyen új feladatra úgy, hogy az elvégzett munka tökéletes legyen. Szerencsés helyzet az, amikor folyamatosan van lehetőség ugyanannak a bérmunkának a végzésére. Az elmúlt évben több cég talált ránk, így rendszeressé vált a bérmunka. Ezek a munkák figyelmet, kitartást, precizitást igényelnek. Szerencsére sokféle munka érkezik a műhelyeinkbe és nem unalmas a munkavégzés. Műhelyeinkben hangulatos színek, napelemek, klíma, akadálymentes épület biztosítja a kellemes munkavégzést.

Az alapítvány minden épülete – lakóházak, nappali ellátás, foglalkoztatók ugyanazon a környéken, Debrecennek egy kedves kertvárosi részén találhatóak, egyik helyről a másik elérhető 10-15 perc alatt, sőt mindenhonnan jól megközelíthető. Gyorsan be lehet jutni a belvárosba is, ahova tömegközlekedéssel járnak a lakók. Ez a társadalmi integráció szempontjából is nagyon fontos – kezdetben nem mindenki volt a környéken befogadó, de rendszeresen együtt utaztak a buszon a lakókkal, egyik épületből a másikba jövet-menet is gyakran összefutottak, így hamar megismerték és elfogadták őket.

Az alapítvány gazdag partneri hálózattal rendelkezik. Tagja az ÉTA Országos Szövetségének és a CÉHálózatnak (Civil Érdekvédelmi Hálózat) is. Ezen keresztül részt vesz az akadállyal élők érdekében vagy ellenük tett intézkedések véleményezésében, az új törvények megszületése előtt a konzultációs munkában és civil fenntartók érdekképviseleti munkájában.

Mindjárt a kezdetekkor igyekeztünk megtalálni a hasonló civil szervezeteket, mivel hamar rájöttünk, hogy egyedül nehezebben lehet boldogulni. Így jött létre a CÉHálózat, aminek egyik alapító tagja az alapítvány. Van egy jogászuk, aki által minden jogszabályt az elsők között ismernek meg, így ráadásul nem kell hosszú időt tölteni jogi anyagok értelmezésével. Össze tudunk fogni bármilyen ügy érdekében, egyszerre sok embert képviselve nagyobb az érdekérvényesítő képességünk.

Ezen kívül partnerek Debrecen azon szervezetei, akik hasonlóan gondolkodnak. Fontos az együttműködés, mert ugyanazok az ellátottak több helyen is megfordulnak. Így például már iskolásként megismerhetik azokat a fiatalokat, akik aztán az iskola után az alapítványhoz kerülnek. Ez a biztonság érzését adja a szervezetnek, de a szülőknek is. Vannak partnerek a munkaerő-közvetítés területéről is, míg másokkal különféle pályázatok, többek között képzések kapcsán működünk együtt. Például a közelmúltban egy érdekvédelmi szervezet pályázatot nyert számítógépes képzésre, amihez az alapítvány biztosítja a helyszínt, így saját dolgozóinkat is beiskolázhattuk.

Az induláskor, 1999-ben egy gondozóházat működtetett az alapítványunk, ahova 6 fiatal tudott kiköltözni a felkészítésen részt vett 20 emberből. A gondozóház megszűnését követően 2000-tól működött az alapítvány lakóotthona már 12 fővel. 2020  tavaszán megszűnt a lakóotthon, támogatott lakhatásként kaptunk működési engedélyt 12+12 férőhely betöltésére. Ekkor nyitotta meg kapuit a második támogatott lakhatásunk, van nappali ellátásunk, és 2023-ban már öt helyen biztosítunk foglalkoztatást más megváltozott munkaképességű személyekkel együtt. Mindezt sok éven át tartó kemény munkával, sok türelemmel, a lehetőségek folyamatos kutatásával, előre gondolkodással tudtuk elérni.

Még 2007-ben egy alapítványi munkatárs figyelt fel arra, hogy a helyi bútoripari vállalat – ahol  többek között gyapjúágyneműket készítettek – nagyon sok hulladékot termel, ami aztán kidobásra kerül. Jelezte a cégnek, hogy az alapítványnál tudnák ezt hasznosítani, s attól kezdve a kamion nem a szeméttelepre, hanem a foglalkoztatóba hordta a hulladék gyapjút. Így mindenki jól járt, hiszen sem a jó minőségű gyapjúért, sem a szeméttelepen történő elhelyezésért nem kellett attól fogva fizetni. Az alapítványnál sok éven keresztül készültek ebből a hulladékból a jó minőségű, 100% merinói gyapjúszőnyegek.