Az Esti Közelkép 2019. december 16. adása

– Fény Felé Alapítvány –

Segítséggel, de önállóan élhetnek a Kincsesláda ház lakói (HAON cikk)

Egyelőre még üresen áll, de hamarosan élettel telik meg a Fény Felé Alapítvány Kincsesláda ház névre keresztelt lakóotthona (amit a törvény immár támogatott lakhatásnak nevez), mely néhány napon belül teljesen el is készül, és a tervek szerint jövő tavasszal adják át azoknak a fogyatékkal élőknek, akik önállóságra törekednek, és saját otthonra vágynak. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy elengedik a kezüket, csupán teret biztosítanak a „felnőtt” léthez.

– A támogatott lakhatásba bekerülő fiatal tulajdonképpen olyan életet élhet, mint egy egészséges ember: saját otthona lesz, közösségbe jár, ismereteket tanul, amivel a saját maga ellátására is képes, ezen kívül dolgozhat, de mindeközben tudja, hogy a családja is ott van, hiszen ez nem arról szól, hogy elszakítjuk őket egymástól. Mindezek mellett egy szakember is segíti az életüket, vagyis minden olyan lehetőséget megadunk, hogy ki tudjanak teljesedni, önállóak lehessenek, de egyúttal biztonságban is legyenek – mondta el a Naplónak dr. Sullerné Polgár Márta, a Fény Felé Alapítvány elnöke.

Hozzátette, nagyon fontosnak tartja, hogy a szülők segítsék képességeiknek megfelelően a fogyatékkal élő gyermeküket abban, hogy az önállóság útjára lépjenek. Ma Magyarországon ez a fogyatékkal élők többségének sajnos nem adatik meg, pedig rengetegen vannak olyanok, akik nem azt várják el, hogy helyettük mindent megcsináljanak, hanem saját maguk is kivegyék részüket a saját életükből.

Lakhatás életük végéig

A Deák Ferenc utca 6. szám alatt lévő Kincsesláda házat is úgy építették fel, hogy a jövőbeli tizenkét lakó egy komplex vizsgálat alapján támogatott lakhatáshoz jusson. – Értelmileg akadályozott, tizenhat éven felüli személyeket várunk elsősorban. Az épület kétszintes és kétszázhetvenöt négyzetméter, hat darab egy- és három kétágyas szoba található benne. Nagy előnye, hogy közel van a bevásárlóközponthoz, a foglalkoztató műhelyeinkhez és a napközinkhez is. A jelentkezők pedig saját ízlésük alapján rendezhetik majd be a szobájukat, ahol életük végéig élhetnek – hangsúlyozta dr. Sullerné Polgár Márta, hozzátéve, a lakók felkészítést is kapnak, hogy dolgozhassanak az alapítvány valamelyik műhelyében, természetesen fizetéséért cserébe.

Dolgozhatnak is

– Az elmúlt éveknek az a tapasztalata, hogy a kormány és a Fény Felé Alapítvány is azt szorgalmazza, hogy aki képessé válik a munkavégzésre, az tudjon dolgozni, legyen jövedelme. A mi foglalkoztató műhelyeinkben elsősorban olyan fogyatékkal élők vannak, akiknek nincs munkatapasztalatuk, nem tudnak írni és olvasni, ezért a munkáltatók nem szívesen alkalmaznák őket. Nekünk azonban pont ez a specialitásunk, és olyan munkalehetőségeket tudunk biztosítani, amit el tudnak végezni napi négy-hat órában, például szőnyeget szőhetnek, papírzacskókat hajtogathatnak vagy borítékokat ragaszthatnak, az ügyesebbek pedig az akkreditált Kincsesláda műhelyekben bontakozhatnak ki – mondta. Ezeken a foglalkozásokon az ellátottak különféle ajándéktárgyakat készítenek, melyeket értékesítenek. A Fény Felé Alapítvány számára ez jelenti a legnagyobb támogatást, hiszen a termékek készítése munkát ad a fogyatékkal élőknek, illetve az eladásukból befolyt összeget vissza tudják fordítani az ellátásukra.

Együtt, egymást elfogadva

A Fény Felé Alapítványnak egyébiránt éppen húsz éve, 1999. december 16-án nyitotta meg kapuit az első lakóotthona, ahol szintén tizenkét személy él. – Szerettünk volna kétévente egy lakóotthont létesíteni, ez sajnos több okból kifolyólag nem sikerült, ám kialakítottunk egy olyan intézményi hálózatot, mely több oldalról segíti a fogyatékkal élőket. A húsz éve átadott lakóotthonban egy olyan generáció él, ami a teljes szociális önállóság hiányában nőtt fel, a lakók már 40 év felettiek – tudtuk meg. Az értelmileg akadályozott férfiak átlagos életet élnek, munkába járnak, tévéznek vagy egyéb számukra kedves hobbival kötik le magukat. Ők már bebizonyították, hogy a fogyatékkal élő emberektől nem kell félni, egy környék sem lesz rosszabb vagy veszélyesebb a jelenlétük miatt.

– Mindig attól félünk, amit nem ismerünk. Tudatosan arra törekszünk, hogy a szomszédainkkal, a közvetlen emberekkel, akikkel az ellátottaink találkoznak, jó legyen a kapcsolat. Az itt élőknek fontos tudniuk arról, hogy mi történik a lakóhelyükön. Nagyon öröm számunkra, hogy Józsa elfogadott bennünket. Sajnos korábban volt rá példa, hogy a lakók nem szerették volna, hogy itt legyünk.

Azt kell megérteni, hogy a fogyatékkal élők is ugyanolyan életet élnek, mint az utca többi lakója, nem kell tőlük félni és rettegni.

– hangsúlyozta az alapítvány elnöke, aki arra is kitért, szerencsére ma már sokkal nagyobb a társadalmi elfogadás, mint két évtizeddel ezelőtt.

Vass Kata